Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Elvevõk és meghagyók: kalandfilm a civilizációk összecsapásáról Film. Prágai Tamás, Magyar Hírlap, 2007. január 4. Kétféle társadalmat különböztet meg az antropológus, Claude Levi-Strauss. Az egyiket "hidegnek", a másikat "forrónak" nevezi. Az elõbbiben nincs változás, tehát nincs történelem; utóbbi – persze, a miénk – fejlõdésben él, erõforrásait gyorsabban éli fel. Elõbbit hívhatnánk fenntarthatónak vagy meghagyónak is. Az ilyen társadalom a természetben, de nem a természet kontójára él, nem pazarol, a megszerzett javakból másokat nem rekeszt ki. Ökológiai paradicsom. Ezt nevezzük most bennszülöttnek, az elvevõt pedig majának. Mel Gibson új filmjének egyszerû, de mûködõképes filozófiája van. Az egyik tételmondat: az ember mindent magának akar, ami csak van a földön. Ezt persze a bennszülött ismeri fel, és jelenti ki. A maják önértelmezése így hangzik: az a sorsunk, hogy az idõ urai legyünk. Az Apocalypto annak a folyamatnak az értelmezését kísérli meg a kalandfilm eszközeivel, melyet Huntington professzor a "civilizációk összecsapásának" nevez. Egy biztos, a rendezõ nem akart a maja kultúra iránt rokonszenvet ébreszteni. Antropológiai ismereteit számon kérni persze nem lenne fair. Az, hogy az Apocalyptót eredeti helyszíneken, Mexikó kevés, maradék esõerdejében és Veracruzban vették fel, szereplõi pedig amerikai õslakosok, akik a maja nyelvbõl kifejlõdött, a Yucatán-félszigeten ma is használatos nyelvjárásban beszélnek (még ha tudjuk is, hogy ezt a film kedvéért sajátították el, nem az anyanyelvük), megannyi szép gesztus. (És elvégre A passióban is bejött az arámi.) Gibson filmje a vérbõ jelenetek ellenére nem a szokásos hollywoodi akciózás, de nem is dokumentum. A film egészére mégis jellemzõ egyik szokásosan agresszív jelenetében a fõhõsre aggatott név: Majdnem. Majdnem hiteles a háttér. Az elsõ percekben egy vadászó bennszülött-csapat hétköznapjaira hangolódunk rá, hogyan osztják fel egymás közt a csapdába ejtett tapírt. Nem sokkal késõbb megjelenik az elvevõ hadigépezet, a nagyon rossz arcú maják, akik a paradicsomi vadászó-gyûjtögetõ közösséget egy szép, hajnali órában lerohanják, feltrancsírozzák és/vagy leigázzák, és a használható egyedeket bambuszrúdhoz kötözve, a látványterv szempontjából fokozottan embertelen városukba hurcolják el. Majdnem ilyen lehetett a maja társadalom. Fejlett kõeszközök és építészet, sok agresszió, emberáldozat, kicsivel több szervezettség, és talán kevesebb erõszak. A Majdnem névre hallgató Jaguármancsnak sikerül terhes feleségét barlangkútban elrejteni, mielõtt fogságba esik; ezért viszont óhatatlanul épségben kell hazakerülnie, hogy onnan kiszabadíthassa, és mi izgulhatunk. Nem pusztán a mészárlások miatt (bár az erõszakot a rendezõ a tõle várható naturalizmussal mutatja be), igaz, ezeket ellenpontozza az élet igenlésével (nem csak a szép és heroikus vízben szülés jelenetére gondolok). Gibson filmje mesterien adagolja a feszültséget, minden perce tartogat izgalmat, és bõvelkedik fordulatokban. Legalább annyi idõre van szükség ahhoz, hogy a rekeszizom görcsös merevségét feloldjuk, mint maga a film. Nem kérdés tehát, hogy A passió után milyen viharokat akar kavarni a hollywoodi fenegyerekként elkönyvelt Mel Gibson, s az sem, hogy az egyszerû analógiát a mi társadalmunkra vonatkoztatja: maják vagyunk, mégis izgulhatunk életben hagyott gyermekeinkért. Apocalypto (színes, feliratos amerikai kalandfilm, 136 perc, 2006 – Budapest Film) Rendezõ: Mel Gibson Szereplõk: Dalia Hernandez, Mayra Serbulo, Gerardo Taracena, Raoul Trujillo, Rudy Youngblood Prágai Tamás Elvevõk és meghagyók: kalandfilm a civilizációk összecsapásáról. Film, Magyar Hírlap, 2007. január 4.